Sakk klubunkhoz is eljött a Jézuska. Levelet kaptam az ünnepek előtt, Major Péter küldte. Pár éve játszott nálunk, azt gondolom, a régiek emlékeznek rá. Halk szavú kedves fiú volt, időnként megjelent edzésen, játszott néha csapatban is, ha ideje engedte. Nekem az maradt meg róla, hogy szerette a feladványokat, néha hozott és néha küldött is. Aztán egyszer csak nem jött, de nem volt feltűnő a dolog, mert külföldre készült…
Most írt, hogy megosztana velem egy dolgot, miért is nem sakkozik manapság. Történt, hogy egy csb-n váratlanul viszonylag hamar elrontott valamit a játszma elején és nagyon megviselte ez a dolog. Sajnáltam, hogy ezt nem akkor rögtön beszéltük meg, mert bizony ilyesmi előfordul mással is, sajnos velem is és nem is ritkán. Talán tudtam volna segíteni feldolgozni, de ez már sosem derül ki. Viszont nem csak ezért keresett, hanem a klubunknak szeretne adni valamit így az ünnepek közeledtével. Jól esett, hogy eszébe jutottunk, így bátorítottam, hogy örömmel fogadjuk a szándékát és még jobban örülünk, hogy nem felejtett el minket, sőt, ha ajándékozni akar, valószínűleg jól érezte magát közöttünk. Aztán jött a futár egy vadonatúj sakkórával!
Köszönjük Péter, szép gesztus, jól esik és erőt ad a küzdelemhez főleg mostanság, amikor egyre jobb eredményeket érünk el és mégis egyre kevésbé ismerik ezt el. Egyben köszönöm a közösségünknek is, hogy így emlékeznek ránk!
Minden jót külhonban és ha javasolhatom, lassan-lassan vedd elő a sakkot is, mert van egy német mondás, mi szerint, ami nem öl meg, az megerősít!
További szép ünnepeket és boldog új esztendőt!
Üdvözlettel, Zoli
